A lábikra részleges szakadása nem túl gyakori sérülés típus, de sportolóknál előfordul. Az alábbi kijelentések közül az egyik nem igaz.

A. Jellemzően a fiatal korosztály sérülése.  

B. Elvétve műtéti megoldást igényel.

C. Konzervatív kezelésre is jó gyógyhajlamot mutat. 

D. Jellemző rá a duzzanat, helyi nyomásérzékenység, esetleg látható bevérzés. 

_____________________

Magyarázat:

A lábikra, azaz a m. gastrocnemius és a m. soleus hajlító (ellentmondásos módon nyújtja a felső ugróízületet) funkcióval bír, megfeszüléskor segíti a lábujjhegyre állást. Az izom túlnyújtása szokott részleges izomszakadást előidézni, azaz a láb nagy erővel végzett, hirtelen hátrafeszítése (pipa lábtartás). Ilyenkor a lábikra rostjai túlnyúlnak, egy bizonyos feszülés felett pedig beszakadozik, vagy akár el is szakadhat. Életünk derekán, amikor az ín állománya (is) fokozatos leépülési jeleket mutat –  degeneráción megy keresztül –, az ilyen jellegű sérülés általában az Achilles ín szakadását idézi elő.

Azonnali tünetként, jellemzően éles fájdalom lép fel, a sérült végtag testsúly terhelése is erős fájdalommal jár, a boka mozgatása pedig kifejezetten intenzív fájdalmat vált ki. A lábikra általában tömöttebb tapintatúvá válik, esetenként az izom adott szakaszán akár behúzódás is tapintható.

Kezelés: ellentétben az Achilles ín sérüléssel, a lábikra izomállományának szakadása jó gyógyhajlamot mutat, mivel az izomszövetnek sokkal jobb a vérellátása, mint az inaknak, műtétet nem igényel. Külön rögzítés sem szükséges, a fájdalom csökkenéséig (az esetek zömében 2-3 hétig) tehermentesítés, esetleg mankózás javasolt.

Az első két hétben helyi hűtés javasolt (naponta 2-3 alkalommal), majd lökéshullám kezelés megkezdhető, ami felgyorsítja a gyógyulási, hegesedési folyamatot. Ebben a sérülés típusban is jelentősen felgyorsul a gyógyulás üteme kollagén hidrolizátum fogyasztása mellett.